Résztvevők: BPeti, Miki, Én, egy másik Judit
Korábbi túrákon annyi télen teljesíthető program jött szóba, hogy számát sem tudjuk. A két ünnep között sikerült is egyet összehozni. Igaz nehéz szívvel, mert dönteni kellett a klub részéről feldobott lehetőségek és a már korábban elhangzott „Télen a Haidon” között. Szerencsére összeállt a mindenkinek megfelelő időpont és remek időjárás páros.
Kora reggel találkoztunk a soproni vasútállomásnál, ahol Miki csónakjába összeülve eveztünk tovább. Nem volt fényes idő odakint, előző nap a Hohe Wandon jártam és tiszta, de erősen szeles idő volt. Na de a lényeg nem az országúton, hanem a hegyen van, ott legyen szép kilátásunk.
Megérkeztünk a parkolóba, az autó gond nélkül felment a porhóval borított emelkedőn. Kiszálltunk, öltözködés, felszerelés összepakolás. Gondoltam csinálok egy képet a Preinerwand csúcskeresztet beborító felhős sziklafalról. Útra készen balkezemben a két túrabottal odébb léptem a kocsitól pár métert a képet elkészíteni. Hirtelen egy akkorát zakóztam, hogy csak pislogtam. A bal hüvelykujjamon 1,5cm-t felnyílt a bőr és megindult a vörös lötty a külső hajlatból. Szép kezdet, innen szép nyerni. Legalább tudjuk, hogy a vékony hóréteg alatt teljesen jeges minden.
Elindultunk, gyorsan szétszakadt a banda, BP és Én elöl, Miki és X Judit egyre inkább lemaradva. Folyamatosan fotózgattam és igyekeztem BP-vel lépést tartani, akin nem látszott, hogy az előző esti koncert vagy a korán kelés okozna valami hátrányt. A forrásnál megálltunk bevárni a lemaradtakat, ahol nem Miki volt, aki nem bírta a tempót, hanem az ismeretlen hölgy. Rövid pihenő és irány a beszállás.
A beszállásnál meglepően, de évszaknak megfelelően nem volt nagy tömeg, egyetlen sráccal találkoztunk. Miki itt tartott egy gyorstalpalót az újoncnak. BP ment elöl, majd én. Megbeszéltük, mehetünk saját tempóban, ne várjuk meg őket. Még kicsit jeges volt a biztosítás nélküli rész így felettébb óvatosan tettem meg a létra előtti szakaszt. Hozzáteszem hülye módon a mellkasomra akasztottam egy pár tartalék kesztyűt, a másik felén a tükrös fényképezőgép, így mikor előre hajoltam mindkettő tökéletesen takarta a lépéseket. Naná, hogy ezt így is viseltem egész mászás közben. Viszont mindig kéznél volt és nem féltem használni a gépet. Mászás közben BP is fotózgatott. Mivel korábban nem másztam még vele, csak ámultam milyen ügyesen és fürgén mászik kevésbé balerina alkatával. Szemmel tartott és olykor bevárt, majd ment tovább, én meg csak tekeregtem jobbra-balra, hogy megörökítsem a gyönyörű tájat. Mikiéket én is figyeltem, ha feltűnt a sisak, vagy néha elkaptam egy két mondatot akkor tudtam minden rendben van.
A Fekete madonna után kezdett huzatosabb lenni az idő és BP-vel azon filóztunk, hol várjuk meg a párost, mert nincs értelme a fennsíkon dideregni, ha nagyon lemaradtak, inkább belassítunk. Szerencsére nem kellett sokat várni, Juditnak jól ment a mászás. Gyorsan kiszálltak a fennsíkra és irány a kereszt, csúcsfotó, majd lefelé. A Neue Seehütte winterraumjában tartottunk egy gyors eszem-iszomot, az elmaradt csúcs csokival befejezve. Lefelé útként a törős út helyett a törpe fenyves felé jöttünk egy kört. BP szokásához híven elöl. Igaz, ha cserélünk is, alattam nem igazán süllyed a hó, ahol Én 5 centit süllyedtem Ő még combközépig. Szép kis átfúvástól összegyűlt hómezőket kereszteztünk. Néhol igen laza, néhol fagyos, hol lankás, hol meredekebben dőlt. (Judit folyamatosan ostromolt remek ötletével, hogy mi lenne, ha lecsúsznánk a havas lejtőn, amit persze mi nem támogattunk.) Az egyiknél már éreztem komfortosabb lenne hágóvassal a lábamon. A következőnél BP meg is állt, na akkor innentől csákány és hágóvas. Miki a biztonság kedvéért pluszban összekötötte magát Judittal.
A nap már kezdett lebukni, még egy utolsó erővel megvilágítva a meghódított falat. Hágóvassal a lábunkon gyorsabban haladtunk és a gatyát is nyugodtabb viseltem.
Beértünk az erdőbe, egyre inkább sötétedett és a havazás is rákezdett. Eltettük az eszközöket és Miki is a kötelet. Az erdészeti útra érve sokat csúszkálva az egyre erősebb hóesésben elértük a kocsit. Fejlámpát nem használtuk. A kocsiban hazafelé menet a korábbihoz is képest sokat szívtam BP vérét. Meg is ígérte, hogy nem leszek hosszú életű, csak érjünk víz közelbe. Nagyszerű túra volt, remek társasággal, méltóan fejezve be az évet.
DAni
