Résztvevők: Judit, Évi, Gabó, Dávid, Füszi, Miklós, Peti és ET, Karalábé, Vermi
Helyszín: Liptói Tátra, Szlovákia, 2018. február 16-19.
Az elmúlt évek nagyobb létszámú klubos túráit a Magas Tátrában tartottuk, a Poprádi-tavi és a Zöld-tavi menedékházakban, most valami mást szerettem volna, ezért a Liptói Tátrát választottam. A Zsári-völgyben végeztem a téli magashegyi tanfolyamot, még a 90-es években, utána is többször túráztunk a hegységben, legemlékezetesebb a Gerincet végigjáró utunk volt, amiről Janó írt beszámolót (http://www.szhsk.hu/liptoi-tatra-fgerinc).
Az új házban még nem aludtam, most megismerhettük a három plusz pótágyas szobát illetve a lágerszállást, mert csapatunk két részre osztva érkezett. Heten (Judit, Évi, Gabó, Dávid, Füszi, Miklós és én) péntek délutánra értünk fel, hárman (ET, Karalábé és Vermi) pedig szombat este csatlakoztak hozzánk.
Az utazás szinte eseménytelen volt, az egyetlen kihívást a Liptószentmiklós utáni szakasz jelentette, mert ott a GPS egy földútra terelt mindannyiunkat. Mi a földút kezdetén visszafordultunk és megkerestük a normál utat. Füsziék hólánccal addig mentek, míg egy helyismerettel rendelkező túrázó rá nem beszélte őket, hogy forduljanak vissza, Karalábéék pedig valamilyen emlékműnél döntöttek a visszafordulás mellett.
(Erről jut eszembe Miklós GPS-éből Jáksó vicce:
– Mi a kapcsolat a Mikulás és Piroska között?
– A Mikulás piros kabátja/Piroska bátyja. –ki hogy hallja.)
A házba való fölérkezés után kísérletet tettem, hogy a többieket kivigyem gyakorolni, hiszen gyerek volt még az idő, de az általános kedvetlenség miatt, helyette a szobában beszéltük át a tudnivalókat. Estére a ház gasztronómiai kínálatával ismerkedtünk, egyöntetű megállapítás volt, hogy a sült krumplit is el lehet rontani.
Másnap a 8 órás reggelit kihagyva a Jalóci-domb (avagy ahogy a helyiek hívják: Prislop) (2142 m)felé indultunk. Kezdetben mély hóban, aztán jeges domboldalban kapaszkodtunk a gerincig, ahol remek kilátásban volt részünk. A ragyogó napsütésünk volt, csak a csípős szél miatt kellett öltözködni. A csúcs után kétfelé váltunk, Füszi és Miklós a Bánya-hegy (Banikov) 2178 m-es csúcsát is megmászták, mi többiek pedig leereszkedtünk a völgybe, közben lépésgyakorlatokat, majd a ház közelében lavina-jeladó keresést végeztünk.
A vacsora közben csatlakoztak hozzánk a csak hétvégére érkezők. Egyeztettük a másnapi terveket, elfogyasztottuk a ház legjobb ételét, a húsos bablevest, aztán korán pihenőre tértünk.
Az előző napi gyönyörű idő után másnap borús felhős, szeles és hideg időben indultunk a Placslovo (Plačlive) 2125 m-es csúcsa felé. Nem sokkal a ház után Gabó térde megfájdult, ezért Évivel visszafordultak és öten folytattuk a túrát. A hóba süppedve eszembe jutott, hogy az autóban hagyott hótalpakkal könnyebben haladnánk. ET-ék a túraléccel az első elágazó előtt értek utol (és előztek meg) bennünket, de Füszi vezetésével és nyomtaposásával nem maradtunk el nagyon tőlük. (Különösen, hogy megvártak minket, amikor nagyon megnőtt köztünk a távolság.) A Zsári-nyeregben szusszantunk, ettünk ittunk, aztán indultunk a sorjázó karók mellett a csúcs felé. A kezdetben mély hó keményre váltott, Füszi pedig miután beszakadt egy feneketlen lukba gyorsan átadta nekem a vezetést. Szerencsére amint megérezte a lába alatt a semmit előre vetette magát, és nem ismerkedett meg közelebbről a mélységgel. A luk a sziklák között üresen maradt rész volt, 2-3 m mély, talán 1 m átmérőjű. Kicsit följebb megtaláltam a kistestvérét is, fél méteres nyílással, 1,5-2 méteres mélységgel, de én szerencsére nem estem bele. Ahogy a csúcs felé közeledtünk úgy fogyott a látótávolság, a csúcson úgy 4-5 m lehetett, nehéz volt megmondani hol a hó széle, hol a felhő. Egy picit fagyoskodtunk, aztán elindultunk lefelé és a csúcscsokit a szinte szélmentes nyeregben ettük meg. Fényképezkedés után el is köszöntünk síléces társainktól, akik még aznap indultak haza és lefelé pillanatok alatt eltűntek a szemünk elől.
Leérve kerestünk egy csúszkáláshoz alkalmas helyet. Gabóékkal tértünk vissza ide a kicsúszás megfogást gyakorolni, míg Füszi futni indult, Judit pedig a meleg szobát választotta.
A konyha kínálatának tesztelése után Aranyásó kártyajátékkal töltöttük az időt, majd eltettük magunkat másnapra.
Hétfőn kis csoportokban futottunk, túrasíeltünk, sétáltunk, majd dél tájban elindultunk haza.
Peti
