Résztvevők: Füszi, Ákos, Andi, Balázs, Judit, Peti, M. Gábor, Noi, B. Gábor, Karalábé, Sanyi, Jani
Helyszín: Ausztria, Höllental
Lassan visszaállunk a normális életre, legalábbis a mostani hétvége olyan volt, mint évekkel ezelőtt. Együtt voltunk tizenketten a Rax felvonó aljában kialakított kempingben, másztunk, túráztunk, este beszélgettünk, főzőcskéztünk, söröztünk. Nagyon jól éreztem magam.
Az első nap Judittal a Vordere Stadelvandot néztük ki, mert ott nem túl hosszúak az utak, nem kell sokat gyalogolni, aztán, ha megy a mászás, akkor kettőt mászva el is fáradhatunk. Jani B. Gáborral, Sanyi Karalábéval párban mászott ugyanezen a falon. Mi a Peternpfaddal (5 kötélhossz V) kezdtünk, Janiék beszálltak mögénk és két órán belül fönt is voltunk a fal tetjén. Sanyiék is fölértek a tőlünk balra mászott útjukból, így együtt mehettünk lefelé. Rövid ebédszünet után Sanyiék a mi korábbi utunkba szálltak be, mi a Plattenführe (4 kötélhossz V-) utat másztuk, úgy mint az előzőt, mi vezettünk, Janiék követtek bennünket. Közben sötét felhők gyűltek fölénk, pár csepp eső is esett, de kegyes volt az időjárás hozzánk, szárazon föl és leértünk. Út közben Jani fotózta Gábort:
– Jól állsz?
– Nem!
– Nem baj, maradj úgy egy kicsit, mindjárt csinálok rólad képet. – kicsit később, újra megszólalt
– Lépj balra! … Húzd be a segged! … Mindjárt kész! –talán Gábor arckifejezését látva megnyugtatóan hozzátette:
– Ne félj, rögzítettem a köteled. – aztán Gábor már indult volna, de Jani fölött 5-6 m-rel én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe:
– Csinálnál rólam is fotót?
– Persze! – Gábor még egy kicsit állt a lábujjhegyén, aztán jöhetett tovább.
Az este az élménybeszámolókkal telt, mindenki elmesélte merre járt, találgattuk, hogy reggel tudunk-e indulni, vagy az időjósoknak lesz igaza és esni fog az eső. Sajnos igazuk lett. Talán reggel hatig esett az eső, így nem keltünk korán, lustálkodtunk, vártuk, hogy újra rákezdi-e az eső a sötét fellegekből, vagy megszárad a fal. Elengedtük a preinerwandi tervünket, ahová sokat is kell gyalogolni, és hosszú a lejövetel is, és a bizonytalan időjárásban nem akartunk órákat ázni. Janinak nem volt kedve az elázást megkockáztatni, várta otthon a cseresznyeszedés, ezért hazaindult. Gábort harmadiknak bevettük a partiba, az egész kötelet félkötélre cseréltük, aztán amikor eluntuk a várakozást megint a Vordere Stadelvandot választottuk, a Fensterplatte (5 kötélhossz V+) utat másztuk hármasban. A mászás után új útba nem volt kedvünk beszállni, átmentünk a Weichtalhaushoz, ahol összetalálkoztunk a Schneebergről visszatérérő és a King-Kong-Karlt mászó társainkkal, majd a ház mögötti tömbön a sportutakban küzdöttünk elfáradásig.
A többség vasárnap estére hazament, csak Balázs, két Gábor és Judittal mi ketten maradtunk. Másnapra a Wachthüttelturmra vezető egymás melletti utakat választottunk, Balázs és M. Gábor a Via Helmát (6 kötélhossz 7-), mi hárman az Alte Westwand (6 kötélhossz V). A két út többször keresztezi egymást, a két közbülső stand és a kiszállás is megegyezik. Az Őrtorony Régi nyugati fala (Gábor fordítóval magyarosította az összes általa kinyomtatott leírást, topót, ezért új nevekkel ismerkedhettünk meg, megtudva, hogy hívják magyarul a helyet, ahol mászunk éppen) küzdős volt, mindhármunknak jutott érdekes szakasz. Balázsék is megdolgoztak mellettünk az útjukban, nem volt sétagalopp a mászásuk. Tartottunk a lejöveteltől, de az ösvényt kőemberekkel jelölték, volt benne fix drótkötél ahol kellett, így könnyen, gyorsan leértünk az autókhoz, befejezve a remek mászó hétvégét.
Peti
