Hochschwab hétvége

Résztvevők: Szilvi, Csabi
Helyszín: Ausztria, Hochschwab

Két év kovidkarantén nagyon odatett az igazi élménymászásnak. Tavalyi nyáron még naívan reménykedtem a június közepi horvát határnyitás után, hogy rendeződik a helyzet. Sajnos megmaradt az az emlék, hogy augusztus utolsó szombatján még Hohewandról néztem a magyar Alpokalját és nem tudtam, hogy egy jó darabig ez lesz az utolsó…

Jól kezdődött az idei szezon, Szilvi, Judit, Peti, Jani és Danival kiegészülve pazar szezonnyitón voltunk Paklenicán. Ezután Grazer-Berglandot vettük célba, Egy vasárnapi esős idő miatt még Reigersburg várának szikláin is sikerült mászni – sosem gondoltam volna, hogy eljutok oda – ajánlani tudom, késő őszi mókának. Majd egy napra kiugrottunk Draschgratozni Hohewandra, évekkel ezelőtt másztam utoljára, mit ne mondjak – azóta elég sokan lekoptatták.

Lapozgatva digitális fényképalbumot, késztetést éreztem, hogy neki kéne menni egy kicsit alpesibb tájnak, két éve, hogy a Totes Gebirgében másztunk Szilvivel – valami ilyen kéne. Innen – és az ajándékba kapott gigaméretű, súlyú mászókalauz – adta az ötletet, hogy legyen Hochschwab.

A nyugati végében már többször voltam – főképp a lustaság miatt, mert emlékeim szerint a seeweisenból való felcaplatás komoly nyomot hagyott bennem.

Péntek este értünk ki a faluban foglalt früstükpanzióba. A hétköznap fáradalmait kipihenve (óriási bulit csaptunk) másnap(aznap) neki lendültünk a ránk váró 3 órás sétának. Mászócuccpluszhálózsákmiegyebek – hogy lett ez 25 kiló?

Este esett, de a reggeli napsugarak emiatt párafelhőt, majd szikrázó napsütést generáltak.

Voltak ám tervek is – amik azért vannak, hogy legyen mit módosítani, ahogy a kőműves mondta nekem az építkezésen: mérnök úr, mi a terveket nem nézzük!

A terv: Karlmauer Nordwand – Voisthalerhüttében alvás, másnap pedig Edelspitzén Waiblkante.

B terv: az A terv fordítottja – mármint nem úgy, hogy az utakat fentről lefelé másszuk.. hagyjuk, ne menjünk bele..

C terv: igazából ez csak számomra volt ismert, mert az utolsó pillanatban fotóztam ki a könyvből.

Felértünk a házhoz, az északi oldalak még elég vizesnek tűntek és kicsit ki is purcantunk a súlyos zsákoktól. Együnk, kapucsínó, na egy sör már dél múlt. Gulyás kritikán aluli – uborka volt benne, valahogy a személyzet sem a régi.
…és ekkor húztam elő a C tervet: hüttében hagyjuk a felesleget és minimál felszereléssel irány Schwabenkar, ez a főcsúcs keleti vége, pár éve nyitott Behm bácsi rajta utakat.
Ezen déli fekvésű melléktömb nyugati végén van egy ötös út (Lärchenpracht), ami felvisz a turistaútra, az ajlában pedig másik két többkötélhosszas variáció, kompakt táblamászás. Nézzük meg, egy óra a beszálló, de a háztól már csak szintben kell sétálni – mondjuk ez hazugság, mert a fal aljáig szintben, de ott kétszáz métert fel a kőmezőn. A falhoz közeledve látni lehetett, hogy a út kiszállója még elég havas, érts úgy, hogy 60 méter meredek hó-fű-kő. Ilyen körülményhez eleve nem hoztunk felszerelést, amely biztonságot adott volna – így az egyik variációra a Der letzte Voisthaler-re (remélem nem utoljára leszek itt) esett a választás.

A beszálló hossz még hó alatt volt félig, szerencsére egy egy könnyű táblapillér lett volna – oldalról betraverzáltam, a szomszéd útban pedig Lobelt (ejtsd: Robert) küzdött, akiket még a moréna mezőn szedtünk össze. Fej fej mellett haladtunk, vajon ki ér fel előbb, micsoda izgalmak az első postcovid amatőr hegymászó európa bajnokságon.

Pár éve a Weichtalban egy sör mellett:

„-Szeretek Raxon mászni.

-Igen, de mindig olyan érzésem van, mintha erdőben másznék, inkább nyílt sziklán, például Hochschwab, vagy mit tudom én.

-Hochschwab? Na igen, Hochschwab, ott tanulja meg igazán az ember a köztes távolság fogalmát.”

Nem mondom, hogy az első métereken nem remegett meg a lábam, de aztán Szilvi szerint megint csak felfutottam.
Miután felértünk a szomszéd útban lehetett ereszkedni, Lobelték útjában, a felső stand közös volt. Én értem oda előbb. Jött a visszavágó Lobelt a morénamezőn ereszkedett. Mi kötéllel. Ebben ők nyertek. Azt hiszem óvni fogunk  vagy videóbírót követelek majd a nemzetközi szövetségtől, mert ez nem volt a kiírásban.

Leérve jött a C+ terv Szilvitől:

-Mi lenne, ha lemennénk a mi kis panziónkba? Holnap délelőtt jön egy zivatar, pont kettévágja a napot.

-Lehet róla szó, de fájni fog, azt tudod, ugye?

-Nem baj.

3 óra múlva – 20km és 1000 fel-le szinttel a hátunk mögött – Regina háziasszonytól kikértem a 3 korsó söröm.

Vasárnap Alfenz. Kletter. Verstappen, Redbullring. Itthon.

Csabi