Résztvevők: Noi, Balázs, B. Gábor, Levi, M. Gábor, Peti
Az októberi jó időben hatan kimentünk mászni a sógorokhoz. Aflenz fölött a Schwabenbart fogadó előtti (fizetős) parkolóban hagytuk az autókat, és közel kétórás sétával értünk föl első szállásunkhoz, a Fölzalm menedékházhoz. Balázs sürgetett mindenkit, hogy induljunk mászni, de Levivel mi úgy gondoltuk, hogy ráérünk, mert a délután fél kettes indulással nekünk nem fér be a világosba, hogy másszuk a kinézett utat a Kl. Winkelkogelre. Mire a beszállás alá értünk a többiek elindultak a Schartenspitze (1747 m) északi falában a Schinko útban (10 kötélhossz V+), mi pedig, hogy csináljunk valamit, ahogy adta magát megmásztuk a csúcsot. Írtunk a könyvbe, nézelődtünk, aztán leereszkedtünk a beszálláshoz. A fal alá érve láttuk, hogy a többiek még elég alacsonyan vannak, Levi fel is dobta nekik, hogy jobb lenne, ha leereszkednének, de ők a továbbmászás mellett döntöttek, ezért elmondtuk nekik, hogy az ereszkedőpálya standjait merre találják majd. A házba visszaérve megvacsoráztunk, aztán amikor besötétedett néztük a többi helyivel, hogy a lámpák hogy érnek a csúcsra. Megnyugtattuk a háziakat, hogy a sötétben mászás, lejövetel Balázsnál és Gábornál teljesen normális, így nincs okuk aggodalomra. (Persze ettől mi még izgultunk, hogy le tudnak-e jönni.) Felhő takarta el a többieket, semmit se láttunk a fényekből, de szerencsére kilenc órakor a feljöveteli turistaúton feltűntek. (A házban finomat főztek, a szállás 10€ volt.)
Másnap szitáló esőre ébredtünk. Balázs és Gábor elmentek a Mitteralmturm Westkante útját mászni (10 kötélhossz, V-), mi többiek pedig átsétáltunk a Voisthaler hüttébe (1654 m), ahonnan a Waiblkante beszállásához mentünk föl, de a szemerkélő esőtől vizes falon nem másztunk semmit. Megnéztünk a szomszédos falon kiépített sportutakat, majd visszamentünk a házba és zsírozással töltöttük a délutánt. Este hétre a háziak izgalomba jöttek, hogy két társunk még hiányzik, a hegyimentőket akarták hívni, hiába mondtuk nekik, hogy ez így normális (mármint, hogy sötétben még nem jöttek meg Balázsék) nem akarták elhinni. Aztán nyolckor feltűnt a szemközti gerincen a két lámpa fénye és mindannyian megnyugodtunk.
Hétfőn reggel Levivel éreztük, hogy eljött a mászás ideje. A háziak lebeszéltek minket a Knablwegről, mert abban ilyenkor napokig folyik a víz, ezért a Baumgartnerwegen másztunk a Hochschwab (2277 m) csúcsára. Amikor fölértünk, akkor ért oda Balázs Gáborral, akik az első hosszukból visszafordultak és a turistaúton mászták meg a csúcsot. Noi és Gábor közben a Himmelsleiter úton (9 kötélhossz V-) másztak a csúcsra, aztán együtt sétáltunk a völgybe.
Keddre a lejövet és a hazautazás maradt.
Házigazdáink elmondták, hogy a Voisthaler hütte mellett 2020-ra fölépítik az új házat, egy szupermodern kockát, ahol várhatóan a mostani 10,5 € helyett 22 €-ért alhatnak majd az ÖAV tagok. Jövőre lehet, hogy nyitva sem lesz a ház, ha a munkásoknak kell a szállás a házban, így aki ide készül, az tájékozódjon majd az indulás előtt.
Peti
